New Blog

The blog has moved to:  http://www.flickr.com/photos/43894911@N04/

Hagyj aludni II.

…
Nyugalom van újra.
Kimondatlan.

És bennem
halkan dong,
szívogat
egy öreg szender.
Halványuló éveimet
és most a holnapokat.

Issza a színt arcomból,
a fényt szemeimből.
Issza a lágyat mosolyomból,
pedig azt nem akarom,
nem akarom adni!..

Kemény leszek
és néma.
Holdtükör.
…

Dong egyre.
Hangja elcsöndesít,
fáradt leszek egészen
és gyenge.
Csak aludni vágyok
álomtalan álmot
és feledni…
hogy jártam már itt,
ezen a tájon,
egyedül.

Dong halkan.
Halkan.
Hagyj hát aludni.

A tél üvegleányai

A tél alvó, vékony üvegleányai,
féljük a tavaszt.
Mert akkor mindenki párba áll -

egymásba fonódik az élet,
az Ő szavára.
Összeölti,
mindét, a másét.
Zsibongó fény, szaladó,
végtelenbe mutató
illatok,
sosevolt-soselesz ízek
jönnek, bújnak, elfeküdnek,
hamis álmot szétterítnek,
s költöznek hosszú szárnyon.
S nevetnek, nevetnek!..
S hagynak. Hagynak…

- és a kihűlt testek nyugalma megbomlik,
megzavarja álmunk,
tompa álmunk,
ahogyan fekszünk fehér takarónkon,
ahol fehér takaró alatt
fekete a föld,
fekete a föld.

—
Hadd szunnyadjon, ne mozduljon
bennem a szív.

A vámpír dala

Évezredek hullnak. és
én leszek azután is. örök
kő patakba vetve.
elhagynak csalárd napok. őriznek
hagyott éjek. gyökértelen,
virágtalan fát.
gyáva holtat.

Afternoon dimness

Green, green

A vándorlási sebesség

Ahol a vándorlási sebesség
égnek feszíti a vitorlákat,
ott jártunk már egyszer mind,
álmodó szívek és erős lábak,
máshová fordítani
talpunk alatt a világot.

ahol (where)

a vándorlási sebesség (the velocity of wandering)

Darkness feeding

Through

Come, come, Roamer…

from the eye of an ant

Rails of Gödöllő

Szeretem a fekete esernyőmet

Szeretem a fekete esernyőmet. Ahogy borús napokon eső múltával kopog az ázott utcák kövén kicsi, feszített lépteim mellett. Pedig nem sietek sehová.
Mind érezzük néha, mikor vállunkra telepszik fakó fényű napokon egy kövér varjú szárnyával beborítva fejünk, mint hajkoronánk. És néha a fülünkhöz hajol, és suttog alig hallhatóan, és mond szépeket, és simogatja a fejünket, és mi bánunk mindent, és arra gondolunk, amink nincs.

Hope and despair

Face of the Moon

Férj és Feleség

Nem volt lényeges eltérés fekete és fehér közt,
ezt az egész beteg világot csak kitalálták nekünk.
Mentünk kézen fogva és beledobtuk egy kőkútba.
Könnyebb lett.
Te újra nevet adtál nekem, én nevet adtam neked.
Nem voltam már Feleséged, s te nem voltál Férjem.
Egyszerűek voltunk, bűntelenek.
Esküt vágtam tenyerembe s te is követtél.
Megcsókoltuk egymás vérét.
A szemed tiszta volt és éber. Én sem voltam hamis.
Jelképrajzú kezemet most feléd nyújtottam, s te nem hezitáltál.
Elkaptál, kezed erős volt, véred meleg, ölelésed forró.
S miként jöttünk, mentünk kézen fogva.
Világom lettél s én a tied.
Otthon.

Gold

Twilit lantern

Raveling faces #1

Raveling faces #2

Ghost-faces

Solid material, geometry and life

Downtown mood

Play of scenery

Brooding of the old rat

Growing

Wood of lines

Feral home